1 perces bejegyzés - ...és mégis mondj igent az életre!

Viktor E. Frankl korszaknyitó könyvének részlete. A könyv, a későbbi pszichoterapeuta koncentrációs táborban átélt borzalmairól és az azok között megtalált reményről szól.

Ha már semmink sem maradt 

Amíg kilométereken át bukdácsolunk, hóban gázolunk, jeges szakaszokon csúszkálunk, egymást támogatva; egymást fel-felrántva és továbbvonszolva, egyetlen szó sem esik ugyan, de tudjuk ebben az órában: mindegyikünk most csak a feleségére gondol. Időről időre felnézek az égre, ahol már halványalnak a csillagok, vagy arra túl, ahol egy sötét felhőfal mögött már pirkad a hajnal. De most minden gondolatomat az a személy tölti be, akibe korábbi, normális életemben soha nem ismert, ijesztően élénk képzeletem kapaszkodik. A feleségemmel beszélgetek! Hallom a válaszait, látom mosolyogni, látom követelő és biztató tekintetét és – elevenen vagy sem – tekintete jobban világít, mint az éppen most felkelő nap. És akkor belémhasít egy gondolat: életemben először érzékelem annak igazságát, amelyet oly sok gondolkodó élete végső következtetésének bölcsességeként szűrt le, és oly sok költő megénekelt: azt az igazságot, hogy a szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni. Felfogom annak a legutolsónak és legszélsőségesebbnek az értelmét, amit emberi költészet és gondolkodás és hit kifejezhet: a szeretet által és a szeretetben való megváltásét! 

Felfogom, hogy az ember, ha nem is maradt már semmije sem ezen a világon, boldog lehet 

– és ha csak pillanatokra is – legbensejében odaadva magát az olyan nagyon szeretett ember képének. Az elképzelhető legszomorúbb külső körülmények között, olyan helyzetbe hozva, melyben nem tudja önmagát teljesítményekkel megvalósítani, olyan helyzetben, melyben egyetlen teljesítménye a valóságos szenvedés lehet, az egyenes derékkal viselt szenvedés, – képes az ember arra, hogy a szeretett személy magában hordott képének szerető nézésében, szemlélésében oldódjék fel. Életemben először vagyok képes felfogni, mi értendő az alatt, hogy: az angyalok megdicsőülnek egy végtelen gyönyörűség vég nélküli szeretetében való szemlélődésében. . .

Viktor E. Frankl - ...és mégis mondj igent az életre! 24. o.

Viktor E. Frankl (1905-1997) osztrák neurológus és pszichiáter, a logoterápia és az egzisztenciálanalízis, a pszichológia harmadik bécsi iskolájának egyik alapítója. Életét és munkásságát meghatározta a koncentrációs táborokban töltött idő, ahol szüleit és várandós feleségét is elveszítette. Az itt megélt tapasztalatok vezették el irányzata alapgondolataihoz, miszerint a legembertelenebb élethelyzetben és szenvedésben is megtalálható az élet értelme, ami által előbbiek is értelmessé válnak.