Hangolódás: Augusztus

Szabó T. Anna: Fölszálló főnix - részletek

"Aranyfényű Ariadné! Nincs már, mitől ő riadna.

Vért nem látott tiszta penge, szem, mely belenéz a napba.

Belép sötét barlang száján, nincsen veszély, mit kihagyna:

hisz magában, mert magán túl ott a teljesség kalandja.

Hetedhét határon túl jár, nem rebbenő, bátor vándor,

amikor fest, mélyre száll le, távolodik test-magától.

Tollfehér zúg fel, szürke és ében,

táncol a vonzás erőterében,

késlebegésben, mélyfeketében,

izzik az ecset, lángol a légben,

színlobogás a fáklya kezében – –

…

Nincs halál többé, valami más van,

egyensúlyának sugárzásában,

minden hasonlít mindenki máshoz,

a vérlucsokba harmóniát hoz,

nem töredéket, teljes egészet,

mind, mi szilánk csak, gömbpuha fény lesz.

…

Ő az: a főnix! Ő, örökélet!

Űri sötétbe csillagot éleszt,

léterejével holtakat ébreszt,

hullasötétben felfele-fény lesz:

fényteli katlan, ég szakadatlan –

nincs labirintus: már csak a Nap van!