"Ideje fölrepülnöm" 2026 tavasza
Záró vizsgacsoportomban az ifjúkor témájával dolgoztunk
A téli bezártság után a tavaszi friss levegő és az erősödő napsugarak újra kifelé hívnak: új erőre, új lendületre kapunk, megújulásra vágyunk és várunk. Hasonló ez ahhoz a lendülethez, amivel egy fiatal tettre készen várja, hogy belevethesse magát az életbe, hogy cselekedhessen, hathasson, akár felforgathasson. Kosztolányi szavait idézve: "lelkük új és tiszta-hős még", de mint minden hős útja, úgy a fiataloké is próbákkal kikövezett: a felnőtté válás, az új 'minőség' megszületése, sok új készség elsajátítását és felelősség felvételét követeli meg, így téve ezt egy küzdelmes, de kiemelten fontos és gazdag időszakká.
6 alkalmas művészetterápiás vizsgacsoportomban ezt az életszakaszt és a hozzá kapcsolódó tartalmakat, kérdéseket és kihívásokat jártuk körül. Érintettük az önmagunkról és ideáljainkról alkotott képeket valamint a párkapcsolat és a hivatástudat izgalmas témáit. A közel 2,5 hónapon át tartó folyamat lehetőséget adott ennek a korszaknak a művészetterápiás eszközökön keresztül történő elmélyítésére vagy épp újraélésére, így feldolgozva a megélt és a meg-nem-élt történéseket, érzéseket és a korszak meghatározó kérdéseit.
4 vállalkozó kedvű csoporttaggal mentünk végig az alkalmakon, ahol a ráhangolódás után relaxáció segítségével mélyedtek el az alkotás előtt. Változatos eszközöket és módszereket próbálhattak ki (por- és olajpasztell, akvarell, agyag, montázs, kollázs, installáció technika és képmeditáció, stb.). Az új eszközök bevezetése előtt mindig volt lehetőség az anyaggal való ismerkedésre, olykor hívószó, kérdés mentén, de leginkább "csak" a relaxációk során, a tudattalanból felbukkanó képekkel, szabadon alkottunk. A találkozások között mindig volt házi feladat is, ezekre is közösen reflektálunk aztán.
Amikkel dolgoztunk:
- április, mint az ifjúkori motivációkat, érzeteket, energiákat megtestesítő hónap
- ideálok, célok, útkeresés
- kapunyitási pánik, nehézségek
- párkapcsolati ideálok, intimitás
- hivatástudat, elért és vágyott célok a munkában
- lendület, elindulás
- benti és kinti világ egyensúlya
- a felnőtt élet hívogató volta, kételyek és félelmek
- annak az elfogadása, ahol jelenleg tartunk
Ahová jutottunk
A hat, egyenként közel 4 órás alkalmon a résztvevők elmélyültek a relaxáció által meghívott témában. Az, hogy mi került a papírra, nem lehet kiszámolni :) Nem törekedtünk konkrétumokra, figurális ábrázolásra, csak engedtük, hogy "megjelenhessen bármilyen szín, érzés, kép, hangulat, emlék, bármi", így születtek meg az alkotások, amik elsőre talán firkának tűnhetnek, de a csoport reflexiói alapján, nagyon sok érzés, téma, motiváció került megjelenítésre a színek, vonalak, megfolyások, stb. által.
A csoporttagok egyöntetűen jelezték vissza az alkotás és a relaxáció adta feltöltődésről, pihenésről, hogy milyen ritka már a mindennapokban, hogy az ember akár csak pár órára is egy valamire koncentrál. Többeknek sikerült a folyamat végére elengednie a teljesítménykényszert, illetve átélhették annak az örömét, hogy ki tudták fejezni, hogy mi volt bennük a képek készítésekor és hogy mások kapcsolódnak ezekhez a tartalmakhoz és ezáltal a kép készítőjéhez is.
Többen kiemelték az érzelmekkel való munkát és az érzelmek megnevezésének nehézségét, amit mint fejlesztendő területet ismertek fel magukban. Volt, aki az én-közlések fontosságát vitte magával. Többen visszajelezték annak a nyugalmát, hogy az alkotásokon kersztül megtanulták elfogadni azt, ahol jelenleg tartanak az életben, hogy amiképpen az alkotásai szépek, szerethetőek és kapcsolódhatóak, aképpen az is, ahol épp járnak a kérdéseikkel, céljaikkal.
Mint csoportvezető...
...hálás voltam a résztvevők nyitottságáért, elköteleződéséért, alkotási kedvéért és azért, hogy megosztották velem és egymással a gondolataikat, érzéseiket, olykor belső dilemmáikat, nehézségeiket, így mint csoport is összeértünk a folyamat végére. Újra a "másik oldalról" állva, jó érzés volt a gyakorlatban látni a módszer szinte önműködő voltát, ami megnyitja az embereket, előhoz rejtett kincseket és elsimít, egyenget, új egyensúlyt ad. Mivel ez volt a második csoportvezetésem, természetesen voltak kétségeim, de amit megtanultam, az az, hogy nem tudok és nem is kell mindent kontrollban tartanom - a vers, a zene, a művészet és a főképp a csoporttagok, alakítják és tovább gördítik a dolgokat, úgy, ahogyan én nem is tudnám. Ismét az az érzés motoszkál bennem, hogy jó lenne látni, hogyan fejlődnek tovább az itt előjött tartalmak és hogy hogyan él tovább a hatása a résztvevőkben - az a bizalmam azonban megvan, hogy tovább fog :)