A művészetterápiáról
Mi a művészetterápia? Hogyan működik, milyen eszközökkel dolgozik? Miben segíthet? Nekem is való lehet? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozom a bejegyzésben.
Mi a művészetterápia?
A művészetterápiáról, bár sokféle lehet, általánosságban elmondható, egy non-verbális, expresszív, tehát kifejezésen alapuló technika, amely magába foglalhat bármilyen művészeti ágat (pl. festés, rajzolás, zene, irodalom, tánc, mese), de leggyakrabban a képzőművészet eszközeivel él. Bármit használjanak, a művészetterápiákban közös az alkotás öröme, a kreativitás, a játék és a tudattalannal való munka.
Az alkotás során háttérbe szorulnak a tudatos működéséink, teret adva ezzel azoknak a tartalmaknak, amiket mi magunk is kevéssé vagy egyáltalán nem ismerünk. Ez, bár ijesztően hangozhat, valójában a formákkal, színekkel, mozdulatokkal vagy szavakkal való játék során észrevétlenül történik meg. Az alkotófolyamat során lehetünk kreatívak, próbálkozhatunk, kísérletezhetünk, átélhetünk, elgondolhatunk bármit, tét nélkül, akárcsak egy játék során, és ezáltal korrekciós, újrarendező hatással bír.Bár pl. Jung szerint maga az alkotás folyamata a gyógyító, a kész alkotásnak is fontos szerepe van: a projekció révén sokat elárul az alkotó működéséről és mintegy közvetítőként hordozza azokat a tartalmakat, amelyek felfedezésre várnak, HA készen állunk rá - védi tehát az alkotót a túl korai szembenézéstől, tudatosítástól. Az alkotás érzelmeket vált ki, hat a pszichére, az érzések vizsgálatával, a jelentésadással pedig eljuthatunk a tudattalan tartalom tudatosításáig. A módszer segítségével így megismerhetjük a "belső önmagunkat", fejlődik az önreflexió és megérző-képesség is, ami rendkívül fontos az egészség megőrzése és fejlesztése szempontjából.
Fontos kiemelni a katarzis szerepét. A katarzis szó jelentése megtisztulás, fogalmát klasszikusan a görög drámákhoz kötjük, ahol a tragédiák főhőse (és ezáltal a közönség is) a dráma eseményei hatására megrendül, érzései felszabadulnak, feloldódnak és ezáltal megtisztul, emelkedett állapotba kerül, új minőségre - vagy ha úgy tetszik - személyiség-fejlődési szintre jut. Az alkotás készítése és kész alkotással való kapcsolódás (befogadás) során megjelenhet a katarzis élménye, amely tehát személyiségformáló erőként működhet.
Miben segíthet?
A módszer általánosságban mélyíti az önismeretet, egészségvédő és -fejlesztő hatással bír. Fejleszti az érzelemfelismerést, az önreflexiót, stressz- és szorongásoldó hatású, ugyanakkor segíti a külvilághoz való alkalmazkodást is. Segíthet a tudattalan elakadások, konfliktusok feloldásában és az eddig lappangó erőforrások, energiák katalizálásában, elősegítve a személyiségfejlődést.
Újra fel kell fedezni önmagunkban a művészetek szellemi forrásait, tudatára ébredni annak, ami a modern létben még megmaradt mitikusnak."
Mircea Eliade
A módszer érvényessége a 21. században egyre hangsúlyosabb: a rohanó, technika, hatékonyság és racionalitás által uralt világunkban szükséges, hogy megálljunk, újra kapcsolódjunk önmagunkhoz, a kreativitás és a játék fogalmaihoz és hogy megtanuljunk újra igazi jelenléttel kapcsolódni önmagunkhoz és a környezetünkhöz és természethez is.
A módszer születése
Amennyire vissza tudunk nyúlni, az ember mindennapjainak mindig is részét képezte valamilyen módon az alkotás, gondoljunk csak pl. a barlanrajzokra vagy a termékenységszobrokra. Bár utóbbiak természetesen elsődlegesen vallási célokat szolgáltak, megalkotásuk felelt alkotóik pszichés igényeire (is), öntudatlan öngyógyításnak is tekinthetjük tehát ezt. Ilyen formában természetesen nem kell várnunk a pszichológia és a pszichoterápia megszületéséig arra, hogy a művészet gyógyító erejét felfedezzék, már a Bibliában is történik utalás pl. a zene gyógyító erejére. "De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel." 1 Sám 16,14
A művészet terápiás módszerként való felhasználását a tudattalan fogalmának megjelenésétől érdemes levezetnünk. Ezt, bár általában Freudhoz kötjük, valójában ő is "csak" átvette az eredetileg filozófiai kifejezést, viszont valóban ő volt az első, aki a lélekgyógyítás szempontjából foglalkozott a témával és ehhez kapcsolódóan vizsgálni kezdte az álmok és a szimbólumok jelenségeit is. A korszak művészete, különösen a dadaizmus és a szürrealizmus is felfigyelt a tudattalan jelenségére, annak egyik fő témájává vált, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy a különböző pszichiátriai betegek alkotásai is tanulmányozásaik tárgyává váljon. A pszichotikus és a neurotikus (utóbbi ma már elavult kifejezésnek számít) betegek alkotásait innentől nem értelmetlen firkaként látták, hanem a tudattalan nyers megnyilvánulásaiként.
Freud tanítványa, C.G. Jung volt az első, aki pszichoterapeutaként tudatosan kezdte alkalmazni a művészet eszközeit, először a saját lelkével való munkában, később pedig betegeinél is. Kutatásai nyomán, a legtöbb kultúra mitológiájának és ezáltal szimbólumainak ismeretét magának tudhatta, így betegei álmainak elemzése is részévé vált az általa kifejlesztett terápiás irányzatnak. Úgy vélte, hogy maga az alkotófolyamat gyógyító és ezt saját maga is gyakorolta, saját álmainak, képeinek ábrázolását, valamint mandaláit a Vörös könyv tartalmazza.
A 20. század elejétől kezdve, először Jung nyomán, majd különböző irányzatokba és iskolákba tömörülve terjedt el a módszer. Mára elmondható, hogy a legtöbb egészségügyi ellátásnak részét képezi valamilyen formában. Magyarországon jelenleg dr. Antalfai Márta az egyik legjelentősebb képviselője.
A Katarzisz Komplex Művészetterápiás módszerről
A Dr. Antalfai Márta, klinikai szakpszichológus, kiképző pszichoterapeuta által fejlesztett művészetterápiás módszer a képzőművészet, az irodalom és a zene segítségével dolgozik. A módszert csoportban, de egyéni folyamatokban is lehet alkalmazni. A csoportterápia három nagy tematikus egység köré szerveződik, az évkör, a személyközi kapcsolatok és az életút köré. Az eszközök közé tartoznak a színes ceruza, a por- és olajpasztell, az akvarell, agyag, a kollázs és a montázs technikái, reprodukciók készítése illetve az un. képmeditáció is.
A módszer a jungi pszichológián alapszik, dolgozik archetípusokkal (egyetemes, ősi képekkel, ilyenek a mesékben, mítoszokban megjelenő jellegzetes szereplők pl. király, banya, stb.) és az egyetemes szimbólumokkal. Többféle művészeti ág is megjelenik benne, és a katarzis mesterséges előidézésére törekszik, ennek részeként mozgósítani az érzéseket, megérinteni a tudattalan mozgatórugókat és az alkotás során engedni ezeket az energiákat megjelenni, megélni és felszínre hozni.
Ez az általam elsajátítottt művészetterápiás irányzat, amelynek eszközeit egyéni terápiában is alkalmazom, igény szerint. Jövőbeli terveim között szerepel a csoportfolyamatok indítása is.
Kinek ajánlott?
A művészetterápiának nincs kontraindikációja, bárki életkortól, készségektől, problémától függetlenül megtalálhatja benne magát. Kiváló önismereti módszer, de diagnózissal élőknek is ajánlott. Ha eddig is vonzották az alkotótechnikák, akkor azért, ha eddig ez egy Ön számára ismeretlen terület volt, akkor azért lehet érdemes kipróbálni. Rajztudás, előképzettség tehát NEM kell ahhoz, hogy a módszer hatékony és élvezhető legyen.
Általánosságban elmondható, hogy különösen jó lehet a módszer azoknak, akik szeretnének önismeretüket mélyíteni, szükségük van a szavaktól, a gondolatoktól való elszakadásra és az érzelmekhez való közeledésre, a szorongás oldására, azonban a különböző technikák más területeket, témákat mozdíthatnak meg bennünk. Érdemes lehet elsőre, a számunkra szimpatikus eszközzel, anyaggal ismerkedni.